SZENTLECKE Szent János apostol első leveléből
Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él.
Szeretteim!
Ha az Isten úgy szeretett minket, (hogy egyszülött Fiát adta értünk), nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten és a szeretete tökéletes lesz bennünk.
Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő pedig bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Mi láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút, a világ Üdvözítőjét. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten benne marad, és ő is az Istenben.
Megismertük a szeretetet, amelyet Isten helyezett belénk, és hittünk benne: Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten őbenne.
Isten szeretete akkor lesz tökéletes bennünk, amikor már bizalommal gondolunk az ítélet napjára, mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is e világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.
Ez az isten igéje.
1Jn 4,11-18
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Hódoljon előtted, Istenünk, * a föld minden nemzete! (Vö. 11. vers. - 5. tónus)
Előénekes: Istenem, ítéletedet add át a királynak: * és igazságodat a király fiának,
hogy igazságosan ítélkezzék népeden, * és méltányosan minden szegényen.
Hívek: Hódoljon előtted, Istenünk, * a föld minden nemzete!
E: Tarzis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, * Arábia és Sába királyai adományokkal közelednek.
Minden király leborul előtte, * és minden nép neki szolgál.
H: Hódoljon előtted, Istenünk, * a föld minden nemzete!
E: Megszabadítja a szegényt, amikor kiált hozzá, * a nyomorultat, akin nem segít senki.
Kíméli a kicsinyt és gyengét, * a szegényeket megsegíti.
H: Hódoljon előtted, Istenünk, * a föld minden nemzete!
Zsolt 71,2.10-11.12-13
ALLELUJA
Dicsőség neked, Krisztus, akit hirdettek a pogány népeknek! * Dicsőség neked, Krisztus, akiben hittek világszerte! Vö. 1Tim 3,16 – 7 b. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus a vízen jár.
Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.
Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”
Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,45-52