OLVASMÁNY a Prédikátor könyvéből
Mindennek megvan a maga ideje;
a mindenség rendjét a teremtő Isten szabta meg.
A Prédikátor így tanít: Mindennek megvan a maga ideje,
és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében:
Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek, és ideje a betakarításnak.
Ideje van az ölésnek, és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak,
ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek, és ideje van a gyűlölködésnek,
ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Mi haszna van az embernek a fáradtságából?
Figyeltem azt a vesződséget,
amelyet Isten az emberek fiainak adott,
hogy bajlódjanak vele.
Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében.
Isten a világot átadta az embernek, hogy kutassa azt,
de az ember nem tudja teljesen kifürkészni Isten művét,
amelyet ő kezdettől fogva végbevisz.
Ez az Isten igéje.
Préd 3,1-11
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem! 1a. vers. – 7 b. tónus.
Előénekes: Áldott legyen az Úr, ő az én segítségem, † ő tanította harcra kezemet, * és ujjaimat viadalra.
Hívek: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
E: Ő az én irgalmasságom és erősségem, * menedékem és szabadítom;
ő a védőpajzsom, benne remélek, * aki uralmam alá veti népemet.
H: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
E: Uram, ki az ember, hogy törődöl vele, * az ember fia, hogy gondolsz reá?
Hiszen olyan az ember, mint a szellő, * napja pedig, mint a suhanó árnyék!
H: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
Zsolt 143,1a és 2abc.3-4
ALLELUJA
Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, * és életét sokakért váltságul adja. Mk 10,45 – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten Fölkentjének, a Messiásnak sokat kell szenvednie.
Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”
Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 9,18-22