SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Testünk a halál után elporlad ugyan, de Krisztus dicsőségesen feltámasztja.
Testvéreim!
Megkérdezhetné valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?” Hát nem tudod, hogy amit elvetsz, nem kel életre, hacsak előbb meg nem hal? A földbe sem a kész növényt veted el, amely csak később fejlődik ki, hanem csupán a magot, például a búzaszemet vagy más egyebet. Így lesz a holtak feltámadásánál is:
Elvetik romlásra – feltámad romlatlanságban.
Elvetik dicstelenségben – feltámad dicsőségben.
Elvetik erőtlenségben – feltámad erőben.
Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad fel.
Ha van érzéki test, akkor lesz szellemi test is. Ezt mondja az írás is: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután következik a szellemi. Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való, (mennyei). Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
Ezért, ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, úgy a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni.
Ez az Isten igéje.
1Kor 15,35-37.41-49
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében. Vö. 14c. vers. – 2. tónus.
Előénekes: Ellenségeim meghátrálnak előttem, valahányszor hívlak téged. * Íme, tudom, Uram, hogy te vagy az én Istenem.
Hívek: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
E: Istenben remélek, akinek dicsérem szavát, * az Úrban remélek, akinek dicsőítem beszédét.
Istenben bízom, nem félek, * ember mit árthat nékem?
H: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
E: Teljesítem, Istenem, amit fogadtam néked, * bemutatom a dicséret áldozatát,
mert megmentetted életemet a haláltól, † lábamat az elbukástól, * hogy előtted járhassak az élők fényében.
H: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
Zsolt 55,10-14
ALLELUJA
Boldogok, akik jó szívvel fogadják Isten igéjét, * és állhatatosságukkal gyümölcsöt hoznak. Vö. Lk 8,15 – 12. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten igéjét készséges szívvel kell befogadni és tettekre váltani!
Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik:
„Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.
A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 8,4-15