SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Bűneinktől Krisztus halála megtisztított minket: nem lehet közösségünk többé a bűnnel.
Testvéreim!
Azt hallottuk, hogy megtűrtétek a paráznaságot, mégpedig olyan esetben, amely a pogányoknál sem fordul elő, hogy tudniillik valaki saját apjának feleségével él. Ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok, és azon lennetek, hogy kiközösítsétek azt, aki ilyesmit tesz?
Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha köztetek volnék, már kimondtam az ítéletet afölött, aki így viselkedett: a mi Urunk Jézus Krisztus nevében egyesülve – ti és én – Urunk Jézus hatalmával zárjuk ki az ilyent a közösségből, hogy teste bűnhődésével lelke végül is üdvözüljön Urunk Jézus Krisztus napján.
Dicsekvéstek tehát nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok, (vagyis megtisztultatok)! Hiszen a mi húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták.
Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a romlottság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével!
Ez az Isten igéje.
1Kor 5,1-8
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Istenem, vezess engem * igazságod útján! 9a. vers. – 4 g. tónus.
Előénekes: Istenem, te a rosszat nem akarhatod, † a gonosz nem lakhat közeledben, * színed előtt álnok meg nem állhat.
Hívek: Istenem, vezess engem * igazságod útján!
E: Minden gonosztevőt megvetsz, † és megsemmisíted a képmutatót, * utálod, Uram, a vérszomjas és álnok embert.
H: Istenem, vezess engem * igazságod útján!
E: Örvendjenek mind, akik benned bíznak, * ujjongjanak szünet nélkül.
Te véded őket, ők magasztaljanak téged, * és akik nevedet szeretik, örvendezzenek.
H: Istenem, vezess engem * igazságod útján!
Zsolt 5,5-7.12
ALLELUJA
Jézus mondja: † „Juhaim hallgatnak szavamra; * ismerem őket, és ők a nyomomban járnak.” Jn 10,27 – 1 D2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A farizeusok szemmel tartják Jézust, és még jótetteiben is csak azt keresik, hogy mit fordíthatnak ellene.
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett.
Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra.
Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?”
Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze.
Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 6,6-11