OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből
Az Úrhoz hűtlen népnek számkivetés lesz a büntetése.
A Babilonba való elhurcoltatás előtt a prófétának ezt parancsolta az Úr: „Emberfia, te ellenszegülő nép körében élsz.
Van szemük a látásra, de nem látnak, van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Ezért most fogd a holmidat, készülj fel, emberfia! Költözködésre készülj, hadd lássák ezek, hogy fényes nappal elhagyod lakóhelyed, és más helyre indulsz; – hátha felfigyelnek erre majd, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Szemük láttára fényes nappal vidd ki holmidat, mint ahogy költözködéskor szokás.
Te pedig este a szemük láttára indulj el, mint aki költözködik!
Üss rést a falon, azon keresztül távozzál.
Hadd lássák, amint rést ütsz a falon, és azon keresztül távozol!
Vedd válladra holmidat, és sötétedéskor indulj el.
Arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert én téged e népnek intő jelül adtalak!”
Úgy cselekedtem, amint megparancsolta az Úr.
Költözködésre összeszedtem holmimat; kivittem nappal, estefelé kézzel áttörtem a falat, és a sötétben vállamon kivittem holmimat a szemük láttára.
Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Emberfia, ugye Izrael háza, ez a mindig ellenszegülő nép megkérdezte tőled: »Mit csinálsz?!«
Mondd nekik, így szól az Úr, az Isten: Ez a fenyegető jövendölés a Jeruzsálemben levő fejedelemnek és Izrael egész házának szól.
És így folytasd: Én számotokra intő jel vagyok; amit én cselekedtem, az történik majd velük: fogság és számkivetés lesz a sorsuk.
A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját, a sötétben megy ki.
Áttörik neki a falat, hogy ki lehessen menni rajta.
A fejedelem pedig befödi az arcát, hogy országát többé ne lássák elsötétült szemei.”
Ez az Isten igéje.
Ez 12,1-12
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Isten tetteit * el ne feledjétek! Vö. 7c. vers. – 2. tónus.
Előénekes: Megkísértették és ingerelték a fölséges Istent, * szövetségével mit sem törődtek.
Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek, † ugyanúgy, mint atyáik, * mint a csalfa íj, eltérültek.
Hívek: Isten tetteit * el ne feledjétek!
E: Pogány oltáraikkal fölingerelték az Urat, * bálványaikkal féltékennyé tették.
Isten hallotta, és haragra gerjedt, * és nagyon megutálta Izraelt.
H: Isten tetteit * el ne feledjétek!
E: Fogságba juttatta hatalma jelét, * ékességét az ellenség kezére adta.
Népét kiszolgáltatta a kardnak, * szívét harag töltötte el öröksége ellen.
H: Isten tetteit * el ne feledjétek!
Zsolt 77,56-57.58-59.61-62
ALLELUJA
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat, * igazságaidra taníts meg engem! Zsolt 118,135 – 6. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Bocsássunk meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsát nekünk!
Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: »Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek.« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Ezek az evangélium igéi.
Mt 18,21-19,1