OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből
Bűnbánó könyörgésünket meghallgatja Isten, és megemlékezik örök szövetségéről.
Az Úr felszólítására a próféta így könyörög a bűnös nép nevében: Szemem éjjel-nappal könnyet ont, és nem tud csillapodni,
mert nagy csapás sújtotta népem szűz leányát, szerfölött nagy csapás.
Kimegyek a mezőkre: Íme, ott karddal leöltek hevernek; bemegyek a városba: Íme, éhségtől aléltakat találok.
A próféta is, a pap is eltávozott ismeretlen, idegen országba.
Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy tán végleg megutálta lelked Siont?
Miért vertél meg minket úgy, hogy épség rajtunk nem maradt?
A békét vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, és íme, a rettegés van itt.
Elismerjük, Urunk, gonoszságainkat és atyáink bűneit, bizony vétkeztünk ellened.
Ne adj gyalázatra minket a te szent nevedért, és ne hozz szégyent fönséges trónusodra miattunk!
Emlékezzél meg rólunk, és ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet!
Van-e a pogányok bálványai között olyan, aki esőt ad?
És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport?
Ugye, Urunk, te viszed ezt végbe mind?
Istenünk, te vagy a reménységünk, mert csak te tehetsz ilyet.
Ez az Isten igéje.
Jer 14,17-22
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Ments meg minket, Urunk, * neved dicsőségéért! 9bc. vers. – 2. tónus.
Előénekes: Ne emlékezzél atyáink vétkeire, † irgalmaddal siess elénk, * mert igen nyomorultak lettünk.
Hívek: Ments meg minket, Urunk, * neved dicsőségéért!
E: Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, † neved dicsőségéért ments meg minket, * és nevedért bocsásd meg bűneinket.
H: Ments meg minket, Urunk, * neved dicsőségéért!
E: Jusson elődbe a foglyok jajszava, * karod erejével tartsd meg az életnek a halál fiait.
H: Ments meg minket, Urunk, * neved dicsőségéért!
E: Mi pedig, a te néped és legelőd juhai, † mindörökké áldunk, * nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.
H: Ments meg minket, Urunk, * neved dicsőségéért!
Zsolt 78,8-9.11 és 13
ALLELUJA
Jó mag az Isten igéje, † Krisztus a magvető; * aki reátalál, örökké élni fog. – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
A világ vége szétválasztja egymástól az igazakat és a gonoszokat.
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”
Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög.
Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 13,36-43