OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Ezekiás király imádkozik, hogy életben maradhasson, és az Úr meghallgatja.
Abban az időben Ezekiás halálosan megbetegedett.
Elment hozzá Ámosz fia, Izajás próféta, és azt mondta neki: „Ezt üzeni az Úr: »Rendezd el ügyeidet, mert meghalsz; nem élhetsz tovább!«”
Ezekiás a fal felé fordult, és így imádkozott: „Hűséges szívvel jártam színed előtt, emlékezzél, Uram! Azt cselekedtem, ami jó és tetszésed szerint való.”
Ezek után Ezekiás keserves sírásra fakadt.
Izajásnak akkor ezt mondta az Úr: „Indulj Ezekiáshoz, és mondd meg neki, ezt üzeni az Úr, Dávidnak, ősatyádnak Istene: »Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel.
Asszíria királyának kezéből megmentelek téged és ezt a várost, és megoltalmazom ezt a várost.«”
Akkor meghagyta Izajás, hogy hozzanak egy csomó préselt fügét, tegyék rá a daganatra, és akkor életben marad.
Ezekiás király megkérdezte: „Mi lesz a jele, hogy az Úr házába fel tudok menni?”
Izajás próféta így válaszolt: „Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr az igét, amelyet mondott: Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Ákáz napóráján azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.«”
És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
Ez az Isten igéje.
Iz 38,1-6.21-22.7-8
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Te, Uram, lelkemet megmentetted, * hogy el ne vesszem. Vö. 7b. vers. – 7 b. tónus.
Előénekes: Így szóltam: † „Már életem napjai közepén * indulnom kell az alvilág kapui felé.”
És egyre azt kutattam, * mennyi van még hátra életemből.
Hívek: Te, Uram, lelkemet megmentetted, * hogy el ne vesszem.
E: Azt mondtam: † „Nem látom meg az Urat az élők földjén, * és nem látok többé embert, a föld lakói közül.
H: Te, Uram, lelkemet megmentetted, * hogy el ne vesszem.
E: Sátramat lebontják, és elveszik tőlem, * mint ahogy a pásztorok lebontják sátrukat.
Életem fonalát mintha takács vágta volna el, † alig kezdődött szövése, máris megszakadt, * reggeltől estig végzel velem.
H: Te, Uram, lelkemet megmentetted, * hogy el ne vesszem.
E: Uram, érted élek, * és a szívem benned bízik, gyógyítsd meg az én lelkemet, * és kegyelmeddel éltess engem.
H: Te, Uram, lelkemet megmentetted, * hogy el ne vesszem.
Iz 38,10.11.12abcd.16
ALLELUJA
Jézus mondja: † „Juhaim hallgatnak szavamra; * ismerem őket, és ők a nyomomban járnak.” Jn 10,27 – 1 D2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Az Emberfia ura a szombatnak is.
Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!”
Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!«, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 12,1-8