OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből
Illés próféta megszaporítja a careftai özvegyasszony lisztjét és olaját.
Egy bizonyos idő elmúltával – mivel nem volt eső Izraelben – kiszáradt a Kárit-patak, (amely mellett Illés próféta rejtőzködött).
Ezért az Úr szózatot intézett hozzá ezekkel a szavakkal: „Kelj fel, és eredj a Szidon-vidéki Careftába! Tartózkodjál ott! Íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.”
Illés útra kelt, és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony, aki rőzsét szedegetett. A próféta megszólította, és ezt mondta neki: „Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!” Amikor az asszony elindult, utána szólt: „Hozz egy falat kenyeret is!”
Az így felelt: „Amint igaz, hogy él a te Istened: Nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajom a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán elmegyek és elkészítem magamnak és a fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.”
Illés azonban így válaszolt neki: „Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál, csak előbb csinálj belőle egy kis lepényt, aztán hozd ki nekem. Magadnak és a fiadnak csak utána készíts. Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó nem ürül ki, a korsó nem apad el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.”
Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által mondott.
Ez az Isten igéje.
1Kir 17,7-16
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Ragyogtasd ránk, Uram, * arcod fényességét! 7a. vers. – 4 g. tónus.
Előénekes: Midőn segítségül hívtalak, * meghallgattál engem, igazságom Istene.
Meddig lesz még kemény a szívetek, emberek, * miért szeretitek a haszontalanságot, meddig törekedtek még hazugságra?
Hívek: Ragyogtasd ránk, Uram, * arcod fényességét!
E: Tudjátok meg: † Az Úr csodásán megmenti hívét; * meghallgat az Úr, ha én őhozzá kiáltok.
Bár haragusztok, többé ne vétkezzetek! † Szálljatok magatokba szívből, * nyugovóra térve teremtsetek csendet.
H: Ragyogtasd ránk, Uram, * arcod fényességét!
E: Azt mondják sokan: † „Ki részesít jóban minket?” * Ragyogtasd ránk, Uram, arcod fényességét!
Szívembe nagyobb örömet öntöttél, * mint azoknak, akik dúskálnak búzában meg borban!
H: Ragyogtasd ránk, Uram, * arcod fényességét!
Zsolt 4,2-3.4-5.7-8
ALLELUJA
Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, * hogy lássák jótetteiteket, és mennyei Atyátokat dicsőítsék érte! Mt 5,16 – 1 D2 tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Krisztus híveinek példás élete tanítás az egész világnak.
Jézus így tanított a hegyi beszédben:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 5,13-16