Hosszabb forma:
(1.) OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és
üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek
fölött.
Isten szólt: „Legyen világosság”, és meglett a világosság. Isten
látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a
sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig
éjszakának. Aztán este lett és reggel: az első nap.
Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és
alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. Isten megalkotta a
szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a
boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. És este lett
és reggel: második nap.
Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és
emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. Isten a szárazat földnek
nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. És Isten
látta, hogy ez jó.
Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket,
amelyek termést hoznak, fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek
a földön.” Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek
termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek,
amelyekben magvak vannak a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez
jó. Este lett és reggel: a harmadik nap.
Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, s
válasszák el a nappalt az éjszakától. Határozzák meg az ünnepeket, a
napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a
földet.” Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A
nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik
világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat.
Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsák meg a földet,
uralkodjanak a nappal és éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot
meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a
negyedik nap.
Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával; az égen, a
föld felett, az égbolt alatt pedig röpködjenek madarak.” Isten
megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az
élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő
madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.
Isten megáldotta őket, és így szólt: „Legyetek termékenyek,
szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is
szaporodjanak a földön.” Este lett és reggel: az ötödik nap.
Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint:
háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is
történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a
háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen,
fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz
hasonlóvá. Ő uralkodjék a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a
mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.”
Isten megteremtette az embert saját képmására: Isten képmására
teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.
Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek,
szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.
Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állat fölött,
amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Íme, nektek adok
minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely
magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező
vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és
lélegzik, minden növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. Isten
látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a
hatodik nap.
Így készült el a föld, az ég, és minden, ami benne van. Isten a
hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent
munkája után, amit végzett.
Ez az Isten igéje.
A szertartás további összes olvasmánya az alábbi dokumentumban olvasható.
Ter 1,1-2,2
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét. 8 G. tónus.
Előénekes: Mondj áldást, lelkem az Úrnak! * Nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem.
Fenségbe és ékességbe öltözöl, * sugárzó fény a te köntösöd.
Hívek: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
E: Szilárd alapokra ágyaztad a földet, * nem fog soha meginogni.
Az őstenger köntösként takarta, * a hegyeket is vizek borították.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
E: A forrásvizeket patakokba gyűjtöd, * ott csörgedeznek a hegyek között.
Az ég madarai partjukon fészkelnek, * az ágak közt zengik énekük.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
E: Eged kamráiból öntözd a hegyeket, * a földet jóltartod javaid bőségével.
Az állatoknak füvet sarjasztasz, † és növényeket az ember javára * hogy kenyeret nyerjen a földből.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
E: Mily sokrétű a te műved, Uram! * bölcsességgel alkottál mindent.
Teremtményeid betöltik a földet, * mondj áldást, lelkem az Úrnak.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
Zsolt 103,1-2a.5-6.10 és 12.13-14.24 és 35c
ALLELUJA
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad!
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad. – 6. tónus.
B évben
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek, feltámadt.
Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és
Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus
holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a
sírhoz mentek.
Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír
bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van
hengerítve, pedig igen nagy volt.
Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint
ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne
féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek.
Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették.
Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy
Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
Ezek az evangélium igéi.
B évben: Mk 16,1-7