OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
A megígért Megváltó az Isten szolgája és a fájdalmak férfia; de szenvedése végül diadalt arat.
Prófétája által Isten szenvedő Szolgája így beszél:
„Isten, az Úr tanította nyelvemet,
hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak.
Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet,
hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.
Isten, az Úr nyitotta meg fülemet.
S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg.
Hátamat odatartottam azoknak, akik vertek engem,
arcomat meg azoknak, akik szakállamat tépdesték.
Nem rejtettem el arcomat azok elől,
akik gyaláztak és leköpdöstek.
Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent.
Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla,
s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.
Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.
Ki szállhat velem perbe?
Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem?
Jöjjön ide hozzám!
Isten, az Úr segítségemre siet.
Ki ítélhetne el?”
Ez az Isten igéje.
Iz 50,4-9a
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint. (Vö. 14c. vers.)
Előénekes: A gyalázatot érted viselem, * arcomat érted borítja, szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, * anyám fiai sem ismernek reám.
A házadért való buzgóság emészt engem, * rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Hívek: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint.
E: Vártam, hogy valaki együtt érez velem, † de nem akadt senki, * nem volt, aki megvigasztalt volna.
Enni nekem epét adtak, * szomjúságomban ecettel itattak.
H: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint.
E: Énekemmel Isten nevét dicsérem, * magasztalom őt hálaénekkel.
Az alázatosak látják ezt, és örülnek, * keressétek Istent, és szívetek újra éled.
Mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra.
H: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint.
Zsolt 68,8-10.21bcd-22.31 és 33-34
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Üdvöz légy, Királyunk! * Tévelygéseinken csak te könyörülsz. – 4 g. tónus.
Vagy:
Üdvöz légy, Királyunk! Engedelmes voltál Atyádnak: * megfeszíteni vittek, mint leölésre a szelíd bárányt. – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Az Emberfia elhagyja a világot, de jaj annak az embernek, aki őt elárulja.
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 26,14-25