OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből
Salamon öregkorára bálványimádásba süllyed; büntetésül a fia elveszíti az ország nagyobbik részét.
Amikor Salamon király megöregedett, pogány származású feleségei idegen istenek szolgálatára csábították. Nem ragaszkodott már olyan tántoríthatatlanul az Úrhoz, az ő Istenéhez, mint atyja, Dávid, hanem Astóretet tisztelte, a szidoniak istennőjét, meg Milkómot, az ammoniták bálványát. Ezzel Salamon olyat tett, ami nem tetszett az Úrnak, nem követte olyan állhatatosan az Urat, mint atyja, Dávid.
Ekkoriban épített Salamon szentélyt Kámosnak, a moábiták bálványának a Jeruzsálemmel szemben fekvő hegyen; aztán meg Mólóknak, az ammoniták bálványának. Így tett a kedvére többi pogány származású feleségének is, akik a maguk istenének gyújtottak tömjént, és mutattak be áldozatot.
Az Úr megharagudott Salamonra, mivel szíve elfordult Urától, Izrael Istenétől. Az Úr kétszer is megjelent neki, és megparancsolta, hogy ne kövessen idegen isteneket, de ő mégse tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki.
Ezért az Úr kijelentette Salamonnak: „Mivel ezt tetted, és nem tartottad meg szövetségemet meg a neked adott parancsaimat, elveszem tőled királyságodat, és egy alattvalódnak adom. Atyádra, Dávidra való tekintettel nem teszem meg ezt a te napjaidban, hanem fiad kezéből veszem majd el. De nem veszem el az egész királyságot; egy törzset meghagyok fiadnak, tekintettel szolgámnak, Dávidnak érdemeire meg Jeruzsálem miatt, melyet lakóhelyül választottam.
Ez az Isten igéje.
1Kir 11,4-13
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy. 4a. vers. – 2. tónus.
Előénekes: Boldog, aki a törvényt megtartja, * akinek tettei mindenkor igazak.
Emlékezzél meg, Uram, mirólunk, * látogass meg minket üdvösségeddel.
Hívek: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
E: Atyáink a pogányok közé vegyültek, * és cselekedeteiket eltanulták.
Bálványaiknak szolgáltak, * ez lett a vesztük.
H: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
E: Fiaikat, lányaikat áldozatul adták, * a démonoknak.
Ezért az Úr haragra lobbant népe ellen, * és megutálta örökségét.
H: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.
Zsolt 105,3-4.35-36.37 és 40
ALLELUJA
Fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, * amely megmentheti lelketeket. Jak 1,21bc – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus tanítása elsősorban a választott népnek szólt, de a hívő pogányok is részesültek benne.
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír–föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket.
Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.”
Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 7,24-30