OLVASMÁNY Sámuel második könyvéből
Isten akaratából Dávid lesz a választott nép királya.
Miután Saul király családja kihalt, Izrael valamennyi törzse felkereste Dávidot Hebron városában, hogy elmondják neki: „Íme, mi a te csontod és a te húsod vagyunk. Már régebben is, amikor még Saul volt a király, te voltál Izrael vezére. Téged választott az Úr: »Te legeltesd választott népemet, és te légy Izrael fejedelme!«”
A nép elöljárói tehát a király elé járultak, és Dávid király Hebronban szövetséget kötött velük az Úr színe előtt. Ők pedig felkenték egész Izrael királyává. Harmincéves volt Dávid, amikor király lett, és negyven évig uralkodott. Hebronban Júda felett uralkodott hét esztendeig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig egész Izrael és Júda felett harminchárom évig.
(Mindjárt uralkodása elején) a király felvonult embereivel Jeruzsálembe a jebuzeusok ellen, akik még most is ezen a területen laktak. Dávidnak azt üzenték: „Ide ugyan be nem jutsz, hacsak előbb el nem távolítod a vakokat és a sántákat, mert ők is azt mondják: »Ide ugyan be nem jut Dávid.«” Dávid mégis elfoglalta Sion várát, és ez lett Dávid városa.
Dávid ezután is sikert sikerre halmozott, és egyre gyarapodott, mert vele volt a seregek Ura.
Ez az Isten igéje
2Sám 5,1-7.10
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát! Vö. 2. vers. – 6. tónus.
Előénekes: Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez, † „Segítséget adtam Dávidnak, * választottamat a népből fölemeltem.”
Hívek: Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát!
E: „Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, * szent olajommal felkentem.
Biztos támasza kezem lesz, * karom teszi őt erőssé.”
H: Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát!
E: „Vele lesz hűségem és kegyelmem, * magasra emelkedik feje az én nevemben.
Kezét kinyújtja a tengerig, * és jobbját a folyamokra.”
H: Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát!
Zsolt 88,20.21-22.25-26
ALLELUJA
Urunk, Jézus Krisztus győzött a halálon, * és az evangéliumban felragyogtatta az örök életet. 2Tim 1,10 – 12. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézust azzal vádolják, hogy az ördöggel cimborál.
Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”
Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát.
Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Ez az Isten igéje.
Mk 3,22-30