SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
Az egész természet a végső megdicsőülést várja.
Testvéreim!
Úgy gondolom, hogy ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, melynek részesei leszünk. Maga a természet is sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, de nem önként, hanem Isten akaratából, abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy addig az egész természet sóvárogva vágyakozik.
De nemcsak a természet, hanem mi magunk is, akik a Lélek zsengéit bensőnkben hordozzuk. Sóhajtozunk mi is, és várjuk a fogadott fiúság megvalósulását, testünk megváltását. Mert megváltásunk még csak reménybeli. De a remény, amelyet már teljesedni látunk, nem is remény többé. Hiszen amit már lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha tehát reméljük, amit még nem látunk, várjunk állhatatosan!
Ez az Isten igéje.
Róm 8,18-25
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Hatalmas dolgot * művelt az Úr vélünk. 3. vers.
Előénekes: Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint akik álmodnak.
Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és a nyelvünk ujjongással.
Hívek: Hatalmas dolgot * művelt az Úr vélünk.
E: Akkor így beszéltek a nemzetek: * „Az Úr nagy dolgot művelt vélük.”
Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
H: Hatalmas dolgot * művelt az Úr vélünk.
E: Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, * amint megárasztod délen a folyókat.
Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
H: Hatalmas dolgot * művelt az Úr vélünk.
E: Sírva viszik a magot, mikor vetni indulnak, * de ujjongva jönnek, jönnek és hozzák kévéiket.
H: Hatalmas dolgot * művelt az Úr vélünk.
Zsolt 125,l-2ab.2cd-3.4-5.6
ALLELUJA
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, * mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait. Vö. Mt 11,25 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A kis magból terebélyes fa lesz: Isten országa is ugyanígy fejlődik.
Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.”
Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 13,18-21