SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből
Könyörögjetek minden emberért Istenhez, aki azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön!
Szeretett Fiam!
Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.
Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, nem hazudok –, a pogányok tanítója hitre és igazságra. Azt kívánom tehát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.
Ez az Isten igéje.
1Tim 2,1-8
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Áldott legyen a mi Urunk, * mert meghallgatta könyörgő szavamat! 6. vers.
Előénekes: Hallgasd meg könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltok, * kezemet szent templomod felé tárom.
Hívek: Áldott legyen a mi Urunk, * mert meghallgatta könyörgő szavamat!
E: Az Úr az én erőm és védőpajzsom, * szívem benne bízott, és ő megsegített.
Örvendezik az én szívem, * énekemmel adok hálát neki.
H: Áldott legyen a mi Urunk, * mert meghallgatta könyörgő szavamat!
E: Népének erőssége az Úr, * Fölkentjének szabadulása és menedéke.
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged.
Te légy néped pásztora, * és te vezesd mindörökké!
H: Áldott legyen a mi Urunk, * mert meghallgatta könyörgő szavamat!
Zsolt 27,2.7-9
ALLELUJA
Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, * hogy örökké éljen minden őbenne hívő. Jn 3,16 – 1 D2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus példaképül állítja elénk a kafarnaumi százados hitét.
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: »Jöjj ide!« – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: »Tedd meg ezt!« – akkor megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 7,1-10