SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Istenhez a hit által jutunk el.
Testvéreim!
A hit reményeinknek szilárd alapja, meggyőződés arról, amit nem látunk. Ez a hit adott bizonyosságot őseinknek. Mi is a hitből ismerjük meg, hogy a világot Isten szava alkotta, vagyis hogy a látható a láthatatlanból lett.
Ábel a hite miatt mutatott be Istennek értékesebb áldozatot, mint Káin. Azáltal kapott bizonyosságot igaz voltáról, mert Isten maga tett tanúságot áldozati ajándékai mellett. Így hite által Ábel még holtában is beszél.
Hite miatt ragadtatott el Hénok, hogy ne ízlelje meg a halált. Nem találták ugyanis többé, mert Isten elragadta. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert, hogy kedves az Isten előtt.
Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek. Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azt, aki őt keresi.
Hite által kapott Noé felvilágosítást a még nem látható eseményekről, és szent félelemmel eltelve bárkát épített családja megmentésére. Hite által ítélkezett a világ fölött és nyerte el a megigazulást, amely a hitből fakad.
Ez az Isten igéje.
Zsid 11,1-7
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Áldom a te nevedet, Uram, * örökkön örökké.
(Vö. 1b. vers.)
Előénekes: Mindennap áldalak téged, * és dicsőítem nevedet örökkön örökké.
Nagy az Úr és minden dicséretre méltó, * nagyságát felfogni nem lehet.
Hívek: Áldom a te nevedet, Uram, * örökkön örökké.
E: Nemzedékről nemzedékre dicsérjék művedet, * és hatalmadat hangosan hirdessék.
Magasztos fölséged nagyságáról szóljanak, * és beszéljék el minden csodás tettedet.
H: Áldom a te nevedet, Uram, * örökkön örökké.
E: Magasztaljon téged, Uram, minden műved, * szentjeid áldást mondjanak.
Országod dicsőségéről szóljanak, * és hatalmad mindenek hirdessék.
H: Áldom a te nevedet, Uram, * örökkön örökké.
Zsolt 144,2-3.4-5.10-11
ALLELUJA
Megnyílt az ég, és az Atya szózata hallatszott: * „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Vö. Mk 9,6 – 3 a. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A színeváltozáskor a mennyei Atya tanúskodik, hogy Jézus az ő szeretett Fia.
Abban az időben:
Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halottak közül.
Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 9,2-13