OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Isten a vízözön után megáldja Noét és családját, és szövetséget köt vele; erre emlékeztet a szivárvány.
Miután Noé kijött a bárkából, és hálaáldozatot mutatott be, Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen tőletek a föld minden állata és az ég minden madara! Kezetekbe adtam mindent, ami a földön mozog, és minden halat a tengerben. Eledeletek lehet minden; az is, ami mozog és él. Miként a zöld növényzetet, ezeket is mind a kezetekbe adom azzal a feltétellel, hogy a húst vérével együtt ne egyétek. De a ti éltető véreteket is számon kérem. Számon kérem minden állattól és az embertől is.
Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az emberi életet. Aki embervért ont, annak emberek ontsák ki a vérét, mert Isten képére alkottam az embert! Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és uralkodjatok rajta!”
Majd ezt mondotta Isten Noénak és fiainak: „Íme, én szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, sőt minden élőlénnyel, mely nálatok van: a madárral, a háziállattal és a mező minden vadjával: mindazzal, ami a föld állataiból fennmaradt a bárkában. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el minden élő a vízözön hullámaiban, és nem is lesz többé vízözön, mely elpusztíthatná a földet.”
Majd ezt mondotta az Isten: „Annak a szövetségnek, melyet veletek és a körülöttetek élő többi élőlénnyel kötök, ez lesz a jele örök időkre: Szivárványomat a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.”
Ez az Isten igéje.
Ter 9,1-13
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Urunk, Istenünk * letekintett a mennyből a földre.
(20b. vers.)
Előénekes: A te nevedet, Uram, a nemzetek majd félve tisztelik, * és a föld minden királya vallja dicsőséged,
mert az Úr felépíti Sion városát, * és megjelenik dicsőségben.
Meghallgatja a szegények imáját, * nem veti meg kérésüket.
Hívek: Urunk, Istenünk * letekintett a mennyből a földre.
E: Az eljövendő nemzedéknek írják le mindezt, * a születendő nép is az Urat magasztalja.
Fölséges szentélyéből Isten letekint, * az Úr a mennyből földünkre rátekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, * és a halál fiait megmentse fogságukból.
H: Urunk, Istenünk * letekintett a mennyből a földre.
E: Itt lakhatnak szolgáid fiai, * és biztonságban él ivadékuk színed előtt,
hogy az Úr nevét hirdessék Sionban, * és Jeruzsálemben dicsőségét,
amikor egybegyűlnek ott a népek, * és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
H: Urunk, Istenünk * letekintett a mennyből a földre.
Zsolt 101,16-18.19-21.29 és 22-23
ALLELUJA
Uram, a te tanításod lélek és élet: * örök életet adó igéid vannak. Jn 6,63c és 68c – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus előre megmondja tanítványainak, hogy messiási küldetése sok szenvedéssel jár.
Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?”
A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik.
Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol és nem Isten tervei szerint!”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 8,27-33