OLVASMÁNY Jób könyvéből
Jób megalázkodik az Úr előtt, az Úr pedig megáldja őt.
Az Úr szavára Jób így válaszolt: „Most már tudom, hogy mindent megtehetsz, Uram, és hogy egyetlen gondolatunk sincs rejtve teelőtted.
Igazad van: »Ki az az oktalan, aki gondviselésedet értelmetlennek mondja?«
Valóban balgán szóltam én olyanról, ami meghaladja bölcsességemet.
Eddig csak szóbeszédből hallottam rólad, Uram, de most saját szememmel látom, hogy ki vagy.
Korholom tehát önmagamat, és bánom bűneimet, porban és hamuban!”
Jób életének következő szakaszát az Úr még jobban megáldotta, mint a korábbit.
Lett neki hatezer tevéje, tizennégyezer juha, és ezer iga ökre, ezer szamara.
Született hét fia, és három lánya is: Jemima, Kasszia, Kerenhappuk.
Az egész földön nem volt három olyan szép leány, mint Jób leányai.
Jób örökrészt is adott nekik fiútestvéreik között.
Száznegyven évig élt még Jób ezek után.
Meglátta nemcsak gyermekeit, hanem negyedízig való unokáit is.
Majd meghalt öregen, évekkel gazdagon megáldva.
Ez az Isten igéje.
Jób 42,1-3.5-6.12-16
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé. 135a. vers.
Előénekes: Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem * mert én hiszek parancsolataidban.
Igen jó nekem, hogy megaláztak engem, * hogy bizonyságaidat megtanuljam.
Hívek: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
E: Jogosan ítélsz, Uram, ezt jól tudom, * igazad volt, hogy megaláztál.
Rendeléseid léteznek ma is, végzéseid szerint, * mert neked szolgál a mindenség.
H: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
E: Parányi szolgád vagyok csupán, * adj értelmet, hogy tudjam végzéseidet.
Ragyogva világít szavad fénye, * értelmessé teszi a kicsinyeket.
H: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
Zsolt 118,66.71.75.91.125.130
ALLELUJA
Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Istene, * mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait. Vö. Mt 11,25 – 8 G. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az apostoli munkajutalma: öröm a Szentlélekben.
A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek.
Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked.
Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 10,17-24