Kezdőének:
Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan,
ujjongjatok Istennek dicsérő szóval! (Zsolt 46,2)
Könyörgés:
Istenünk, aki kegyelmeddel gyermekeiddé fogadtál
és a világosság fiaivá tettél minket,
kérünk, tartsd távol tőlünk a tévedés homályát,
és segíts, hogy igazságod ragyogó fénye
mindig tündököljön lelkünkben.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből
Illés próféta tanítványául választja Elizeust.
Illés próféta élete vége felé parancsot kapott az Úrtól: „Kend fel
magad helyett prófétává Elizeust, Safát fiát (Ábel-Melochából).
Akkor elment Illés, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen
szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik
pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét. Elizeus
otthagyta az ökröket, Illés után szaladt, és így szólt: „Engedd, hadd
adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.” Ő azt
mondta neki: „Menj csak, de térj vissza! És ne feledd, hogy milyen
feladattal bíztalak meg téged!”
Azzal Elizeus elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ökrök
ekéjének fáján megfőzte a húst, és odaadta az embereknek, hogy
megegyék. Azután elindult, Illés nyomába szegődött, és szolgája lett.
Ez az Isten igéje.
1Kir 19,16b.19-21
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem. Vö. 5a.
vers.
Előénekes: Istenem, oltalmazz engem, mert én benned bízom, * azt mondom Uramnak: „Istenem te vagy nékem.”
Isten az én osztályrészem és sorsom kelyhe, * örökségemet tőle várom.
Hívek: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Áldom az Urat, mert tanácsot adott nékem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt, * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Örvend a szívem és dalt zeng a lelkem, * sőt testem is megnyugszik bízva.
Mert nem hagyod lelkem az alvilág mélyén, * és testemnek romlás nem árthat.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Megmutatod nekem az élet útját, * és a végtelen boldogságot, midőn szent orcád látom.
Gyönyörűségre hívtál engem, * jobbod mellett szünet nélkül.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
Zsolt 15,1-2a és 5.7-8.9-10.11
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből
Isten gyermekeinek szabadságát Krisztus szerezte meg nekünk.
Testvéreim!
A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok
tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába
hajtsanak titeket.
Testvéreim, a meghívástok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.
Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: „Szeresd
felebarátodat, mint saját magadat.” De ha egymást marjátok és
rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást.
Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor nem
teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen
tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s
így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a
(Szent)lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.
Ez az Isten igéje.
Gal 5,1.13-18
ALLELUJA
Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád, * örök életet adó igéid vannak. 1Sám 3,9; Jn 6,68c – 5. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania:
Jézus követése áldozatot kíván.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének
napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga
előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert
Jeruzsálembe tartott.
Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?”
De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen
lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket
elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek,
bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég
madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt:
„Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd
a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig
menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg,
hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki
kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az
Isten országára.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 9,51-62
Áldozási ének:
Áldjad, lelkem, az Urat,
egész bensőm az ő szent nevét áldja! (Zsolt 102,1)
vagy
Atyám, értük könyörgök, hogy legyenek mindnyájan egy bennünk,
hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem
– mondja az Úr. (Jn 17,20-21)
Áldozás utáni könyörgés:
Kérünk, Istenünk, éltessen minket ez a szent áldozat,
amelyet bemutattunk, és amelyben részesedtünk,
hogy örök szeretettel hozzád kapcsolódva
örök életre szóló gyümölcsöt hozzunk.
Krisztus, a mi Urunk által.