OLVASMÁNY a Bölcsesség könyvéből
Az isteni Bölcsesség ad értelmet életünknek, tehát ezt kell keresnünk; Isten Lelke betölti a mindenséget, tehát mindenki megtalálhatja, aki tiszta szívből keresi.
Így szól az örök Bölcsesség: Szeressétek az igazságot, ti, föld kormányzói! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, mert azok találnak rá, akik nem kísértik, és azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne! Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől; aki pedig Isten hatalmával balgán szembeszáll, elnyeri büntetését. Mert nem tér be a Bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igaztalanság közelít. A Bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ember ajkának vétkét, mert Isten belelát a veséjébe, ismeri szívét, és hallja szavait. Az Úr Lelke ugyanis betölti a földkerekséget, és aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!
Ez az Isten igéje.
Bölcs 1,1-7

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján! 24b. vers.
Előénekes: Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, * tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.
Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet, * jól látod minden utamat.
Hívek: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
E: Szavam még el sem éri nyelvemet, * íme, te már ismered, Uram.
Minden oldalról körülfogtál, * és kezedet rajtam nyugtatod.
Csodálatos ezt tudnom, * oly magasztos, hogy fel sem foghatom.
H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
E: Lelked elől ugyan hová mehetnék? * Színed elől hová futhatnék?
Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy, * ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.
H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
E: Ha felölteném a hajnal szárnyait, * és a tenger túlsó végén laknék,
oda is a te kezed vezetne, * és jobbod tartana engem.
H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
E: Egész bensőmet te alkottad, * anyám méhében te szőttél egybe engem.
Magasztallak, hogy oly csodásán alkottál, † csodálatos minden műved, * lelkem jól tudja mindezt.
H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
Zsolt 138,1-10

ALLELUJA
Úgy ragyogtok, mint csillagok az égen, * ha megtartjátok az élet igéit. Fil 2,15d-16a – 6. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A megtérőnek mindig meg kell bocsátanunk.
Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz:
„Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!”
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!”
Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 17,1-6