OLVASMÁNY Tóbiás könyvéből
Isten meghallgatta Tóbiás és Sára könyörgését.
Feleségének szemrehányásai után Tóbit felsóhajtott és könnyek között imádkozni kezdett: „Igazságos vagy, Uram, minden tetted igazságos, minden utad irgalom és igazság, és te ítéled meg a világot. Ezért tehát, Uram, emlékezzél meg rólam, és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted. Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért adtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra; szóbeszéd, gúny tárgya és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket. És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket rám bocsátasz bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint, és nem jártunk hűségesen előtted. Most tehát, Uram, tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzem el a föld színéről, hogy visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalnom, mint életben maradnom, mert hamis gyalázkodást hallottam, és igen nagy a szomorúság bennem. Parancsold meg, Uram, hogy megszabaduljak e szorongattatásból, és bocsáss el az örök hazába. Ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram, mert jobb nekem meghalnom, mint ilyen szorongatást látnom életemben, és gyalázkodást hallanom.”
Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sárát, Ráguel leányát, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya becsmérlő szavakkal illette. Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt mint házastársak egybekeltek volna. A szolgálóleány ezt mondta Sárának: „Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád, és egyikkel sem volt szerencséd. S ha ők meghaltak is, ez nem ok arra, hogy velünk keményen bánj. Menj utánuk te is, és soha ne lássunk tőled se fiút, se leányt.”
Ezen a napon Sára elkeseredve és könnyezve felment atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott, és így szólt: „Ne gyalázzák esetleg atyámat, és mondják: »Egyetlen kedves lányod volt, és keserűségében felakasztotta magát«; így idős atyámat szomorúsággal vinném az alvilágba. Jobb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg, és ne halljam már a gyalázkodást életemben.” Ezután az ablaknál kitárt karral fohászkodott, és ezt mondta: „Légy áldott, Uram, irgalmas Istenem, legyen áldott szent és tiszteletreméltó neved mindörökké!”
Mindkettőjük imádsága ugyanabban az időben meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt, aki elküldte Rafael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt: Tóbit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hogy láthassa Isten világát, Sárát pedig, Ráguel leányát, adja feleségül Tóbiásnak, Tóbit fiának.
Ez az Isten igéje.
Tób 3,1-11a.16-17a
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Lelkem hozzád emelem, * én Uram, Istenem. 1b. vers.
Előénekes: Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent, * ne ujjongjon ellenség fölöttem.
Hiszen aki benned bízik, meg nem szégyenül, * de piruljon, aki megszegi hitét minden semmiségért.
Hívek: Lelkem hozzád emelem, * én Uram, Istenem.
E: Utaidat, Uram, mutasd meg nékem, * ösvényeidre taníts meg engem!
Taníts és vezess igazságod szerint, * mert te vagy üdvözítő Istenem!
H: Lelkem hozzád emelem, * én Uram, Istenem.
E: Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram, * és könyörületességedről, mely öröktől való.
Ne emlékezzél ifjúságom bűnére és vétkére, * jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal.
H: Lelkem hozzád emelem, * én Uram, Istenem.
E: Az Úr igazságos és jóságos, * ezért a bűnösöknek is utat mutat.
A szelídeket törvénnyel vezeti, * és az alázatosaknak ösvényét tanítja.
H: Lelkem hozzád emelem, * én Uram, Istenem.
Zsolt 24,2-4a.4b-5ab.6-7bc.8-9
ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok a feltámadás és az élet, * nem hal meg örökre, aki hisz énbennem.” Jn 11,25a és 16 – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A halállal nem szűnik meg az ember élete, csak megváltozik.
Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!« Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 12,18-27