OLVASMÁNY Tóbiás könyvéből
Tobit jobban félte Istent, mint ahogy félt a királytól.
Tobit így kezdte élete történetét:
Én, Tobit egész életemben igaz úton jártam, és a jót tettem. Bőven osztottam alamizsnát testvéreimnek és honfitársaimnak, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe.
Pünkösdkor, a mi ünnepünkön, amely a hetek ünnepe, nagy lakoma volt nálunk. Asztalhoz ültem, hogy étkezzem. Sok és bőséges ételt szolgáltak fel. Ekkor azt mondtam fiamnak, Tóbiásnak: „Menj, és ha nélkülözőkre akadsz testvéreink között, akiket idehurcoltak Ninivébe és akik hűségesek maradtak az Úrhoz egész szívükkel, azokat hozd ide, hogy velem étkezzenek. Én pedig megvárlak, fiam, amíg visszatérsz.”
Tóbiás el is ment, hogy szegényeket keressen a testvérek között. Amikor visszajött, így szólt: „Atyám!” „Hallgatlak, fiam” – feleltem neki. Ő így folytatta: „Valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, és még most is ott fekszik.”
Erre otthagytam az ételt, anélkül hogy megkóstoltam volna. Elindultam, és elhoztam azt az embert a térről. Bevittem egy házba, hogy majd napnyugta után eltemessem.
Azután hazamentem, megmosakodtam, és szomorúan ettem kenyeremet. Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételben mondott: „Ünnepeitek gyászra fordulnak, és ujjongó dalaitok siratóénekké változnak.” Sírva fakadtam.
Napnyugta után elmentem, sírt ástam, és eltemettem a halottat. A szomszédok kicsúfoltak, és azt mondták: „Ez az ember már megint nem fél, pedig ilyen dolog miatt egyszer már halálra keresték! Akkor elmenekült, és lám most megint temeti a halottakat!” A temetés után még éjszaka megfürödtem (mivel tisztátalanná lettem), kimentem az udvarra, lefeküdtem a fal tövébe, és elaludtam. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet.
Ez az Isten igéje.
Tób 1,3;2,1a-8
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Boldog az az ember, * aki az Urat féli. 1a. vers.
Vagy: Alleluja. 6. szám.
Előénekes: Boldog ember, aki féli az Urat, * aki az Úr törvényében örömét leli.
Hatalmas lesz ivadéka a földön, * áldott lesz az igazak nemzetsége.
Hívek. Boldog az az ember, * aki az Urat féli.
Vagy. Alleluja.
E: Dicsőség és gazdagság tölti be házát, * igazsága örökre megmarad.
Az igaz világít, mint fény a sötétségben, * igazságos, jóságos és irgalmas.
H: Boldog az az ember, * aki az Urat féli.
Vagy: Alleluja.
E: Boldog ember, aki irgalmas, † és szívesen ad kölcsön, * aki a törvény szerint intézi minden dolgát.
Nem tántorodik meg soha, * az igaz emléke örökké megmarad.
H: Boldog az az ember, * aki az Urat féli.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 111,1-2.3-4.5-6
ALLELUJA
Jézus Krisztus, te hűséges tanú, † és elsőszülött a holtak közül! * Szerettél minket, és véreddel lemostad bűneinket. Vö. Jel 1,5ab – 9. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az ószövetségi választott nép nem fogadta be a Megváltót, ezért Isten új népet választott magának.
Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették.
Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek.
Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből.
Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 12,1-12