SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Igyekezzünk eljutni a nyugalom helyére, amelyet Isten készít számunkra!
Testvéreim!
Féltő gonddal óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van az ígéret, hogy bemehetünk a nyugalom helyére. Hozzánk ugyanúgy jutott el az üdvösség örömhíre, mint a hitetlenekhez; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.
A nyugalom helyére ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. A Szentlélek ezt mondotta: Haragomban kimondtam eskümet, Nyugalmam helyére nem juthatnak el.
A világ teremtése óta Isten művei befejeződtek ugyan, mint ahogy egy helyen, a hetedik nappal kapcsolatban az (írás) megállapítja: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.” Itt mégis úgy nyilatkozik: „Nyugalmam helyére nem juthatnak el.” Törekedjünk tehát bejutni a nyugalom helyére, nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk!
Ez az Isten igéje.
Zsid 4,1-5.11

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Isten tetteit * el ne feledjétek! Vö. 7c. vers.
Előénekes: Hallottuk Isten nagyszerű tetteit, * amint atyáink elmondták nékünk.
Hirdetjük a jövő nemzedékeknek az Úr dicsőségét és erejét, * a csodákat, amelyeket véghezvitt.
Hívek: Isten tetteit * el ne feledjétek!
E: Mondják el ők is fiaiknak, akik felnőnek, * hogy Istenben bízzanak!
Ne feledjék el Isten tetteit, * és tartsák meg parancsait.
H: Isten tetteit * el ne feledjétek!
E: Ne legyenek olyanok, mint atyáik voltak: * lázadó és makacs nemzedék,
állhatatlan szívű nemzedék, * amelynek lelke nem maradt hűséges Istenhez.
H: Isten tetteit * el ne feledjétek!
Zsolt 77,3 és 4bc.6c-7.8

ALLELUJA
Nagy próféta támadt köztünk: * Isten meglátogatta az ő népét. Lk 7,16 – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.
Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét.
Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.”
Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!”
Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!”
Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 2,1-12