2018-10-02

26. évközi hét kedd

OLVASMÁNY Jób könyvéből
A reménytelenség életunttá tehetne bennünket, mert Isten nélkül nincs kiút.
Jób – reménytelen helyzetében – elátkozza születése napját: Vesszen a nap, amelyen megszülettem, és az éj is, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.”
Miért is nem haltam meg még születésem előtt?
Vagy miért nem pusztultam el mindjárt, amikor megszülettem?
Miért is vettek ölbe, és miért adott nekem anyám tejet?
Úgy most csendben alhatnék, és békességben nyugodnék a királyokkal és országok főivel együtt, akik felépítették maguknak kő-romjaikat.
Vagy pihenhetnék fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, és akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
Lennék akár idétlen és elásott gyermek, vagy holt anyának napvilágra nem jött gyermeke.
Ott felhagynak a gonoszok már a tombolással, és megpihennek mind, akikben az erő megfogyatkozott.
A vaksi nyomorultnak mire is való a fény, és mire jó az elkeseredett léleknek az, hogy él?
Aki várva várja, annak nem jön a halál, pedig jobban keresi, mint ahogy az elrejtett kincset kívánják megtalálni, és végül is örvendezve ujjongana, ha sírjára végre rátalálna.
Mire való az élet az embernek, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
Ez az Isten igéje.
Jób 3,1-3.11-17.20-23

VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé! 3a. vers. – 2. tónus.
Előénekes: Uram, szabadító Istenem, * tehozzád kiáltok éjjel-nappal.
Imádságom jusson színed elé, * hajlítsd füledet kérésemre.
Hívek: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: Mert a lelkem tele gyötrelemmel, * és életem közel van a holtak országához.
A sírba szállók közé sorolnak, * olyan ember vagyok, aki végét járja.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: A halottak között van a fekhelyem, * mint aki megsebesítve a sírban alszik,
akinek már emlékét sem őrzik többé, * és aki már kiszakadt a kezedből.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: A verem mélyére vetettél, * a sötétségbe és a halál árnyékába.
Rám nehezedett súlyos haragod * örvényeid fölöttem összecsapnak.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
Zsolt 87,2-8

ALLELUJA
Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, * és életét sokakért váltságul adja. Mk 10,45 – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus elítéli a bosszúálló lelkületet.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.
Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 9,51-56

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, a mindenható Istenhez, aki elküldte Fiát a világba, hogy kereszthalála és feltámadása által megváltson minket!
Lektor: 1. Hogy szüntelenül magasztaljunk téged, Urunk, a keresztségben kapott kegyelmekért!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy parancsaid hűséges megtartásával mutassuk meg irántad gyermeki ragaszkodásunkat!
Hívek: Kérünk téged...
3. Hogy Krisztus példája szerint áldozatos szeretettel viseltessünk rászoruló embertársaink iránt!
Hívek: Kérünk téged...
4. Hogy emberi gyengeségeinkben és megpróbáltatásainkban te légy erősségünk és reménységünk!
Hívek: Kérünk téged...
5. Hogy jócselekedeteink láttán dicsőítsék az emberek a te szent nevedet!
Hívek: Kérünk téged...
(6. Hogy ne feledkezzél meg elhunyt N. testvérünkről [nővérünkről], aki már elköltözött ebből a világból!
Hívek: Kérünk téged...)
Pap: Mindenható, örök Isten! Te azért küldted el hozzánk szent Fiadat, hogy a világ világossága legyen. Add, hogy az ő tanításának fényében járjunk, és így biztosan elérkezzünk az örök világosság országába őáltala. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Hívek: Ámen.