SZENTLECKE Szent Pál apostolnak
Újra meg újra szítsuk fel magunkban Isten kegyelmét!
Pál, Isten akaratából a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, (üdvözletét küldi) Timóteusnak, szeretett fiának!
Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
Hálát adok Istennek – akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok –, amikor imádságaimban éjjel-nappal szüntelenül megemlékezem rólad.
Figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, és engem se szégyellj, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében.
Ő megmentett és szent hivatásra hívott meg minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme szerint, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet és a halhatatlanságot pedig felragyogtatta az evangélium által.
Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója. Emiatt szenvedem a fogságot is, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig, amíg el nem jön.
Ez az Isten igéje.
2Tim 1,1-3.6-12
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem. Vö. 1a. vers. – 2. tónus.
Előénekes: Szememet hozzád emelem, * hozzád, aki a mennyben lakozol.
Íme, miként a szolgák szeme * uruk kezére figyel,
Hívek: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
E: Miként a szolgálók szeme úrnőjük kezére, † úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre, * amíg csak meg nem könyörül rajtunk.
H: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
E: Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, * mert igen elteltünk gyalázattal.
Túlságosan megtelt a lelkünk, * a dúslakodók gúnyolódásával és a kevélyek megvetésével.
H: Hozzád emelem szememet, * én Uram, Istenem.
Zsolt 122,l-2a.2bcd.3-4
ALLELUJA
Jézus mondja: † „Én vagyok a feltámadás és az élet, * nem hal meg örökre, aki hisz énbennem.” Jn 11,25a és 16 – 4 g. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A halállal nem szűnik meg az ember élete, csak megváltozik.
Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!« Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Ezek az evangélium igéi.
Mk 12,18-27