OLVASMÁNY Sámuel második könyvéből
Dávid vállalja bűnét, és irgalmat kér népe számára.
Egy alkalommal Dávid király parancsot adott Joábnak, serege fővezérének: „Járd be Izrael valamennyi törzsét Dántól, az északi tartománytól Beersebáig, a déli tartományig! Számláljátok meg a népet, hogy tudhassam, hányan vannak!”
(Joáb teljesítette is a parancsot, és) átadta a királynak a népszámlálás eredményét: Izraelben nyolcszázezer a hadköteles, kardfogásra alkalmas férfi, Júdában pedig ötszázezer.
Ám a népszámlálás után nyugtalan lett a király lelkiismerete, és így imádkozott: „Nagyot vétkeztem e tettemmel; de kérlek, Uram, bocsásd meg szolgád vétkét, mert igen oktalanul cselekedtem.”
Másnap, miután Dávid felkelt, az Úr szózatot intézett Gád prófétához, Dávid látnokához: „Eredj, és mondd meg Dávidnak! Ezt üzeni
az Úr: Három lehetőséget kínálok neked. Válassz egyet közülük, és azt teszem veled!”
Gád el is ment Dávidhoz, és jelentette neki: „Jöjjön-e három évig tartó éhség országodra, vagy három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől, akik üldözni fognak; vagy pedig három napig pestis fog pusztítani földeden. Nos, gondolkodjál és határozz, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött!” Dávid erre azt válaszolta Gádnak: „Nehéz választás előtt állok. De jobb az Úr kezébe kerülnöm (mert nagy az ő irgalmassága), mint hogy az emberek kezébe essem.” így tehát Dávid a pestist választotta. Éppen a búza aratásának volt az ideje.
Az Úr tehát pestist bocsátott Izraelre attól a reggeltől fogva a megszabott ideig. Dántól Beersebáig hetvenezer ember halt meg a népből. Mikor az Úr angyala már Jeruzsálemre nyújtotta ki kezét, hogy ott is pusztítson, az Úr szíve megesett a nyomorúságon, és parancsot adott a nép pusztító angyalának: „Elég! Vond vissza már a kezedet!” Amikor ugyanis az Úr angyala a jebuzeus Areuna szérűjéhez ért, Dávid meglátta a pusztító angyalt, és így könyörgött az Úrhoz: „Én vagyok, aki vétkeztem. Én vagyok, aki gonoszat cselekedtem. Ők, a juhok semmit sem tettek. Kérlek, inkább fordítsd kezedet ellenem és házam ellen!”
Ez az Isten igéje.
2Sám 24,2.9-17
VÁLASZOS ZSOLTÁR :
Válasz: Bocsásd meg, Uram, bűnömet: * vétkeim terhét vedd el rólam! Vö. 5c. vers. – 4 g. tónus.
Előénekes: Boldog, akinek az Úr megbocsátotta bűneit, * akinek eltörölte gonoszságát.
Boldog az, akinek vétkét az Úr fel nem rója, * kinek lelkében nincsen álnokság.
Hívek: Bocsásd meg, Uram, bűnömet: * vétkeim terhét vedd el rólam!
E: Bűnömet eléd tártam, * nem rejtettem el vétkemet előled,
Így szóltam: † „Gonoszságomat megvallom, Uram”, * és te megbocsátottad vétkeimet.
H: Bocsásd meg, Uram, bűnömet: * vétkeim terhét vedd el rólam!
E: Ezért fohászkodik hozzád az igaz ember, * a megpróbáltatás idején.
Ha nagy vizek áradnak is, * őt el nem érik.
H: Bocsásd meg, Uram, bűnömet: * vétkeim terhét vedd el rólam!
E: Te vagy menedékem, † a gyötrelemtől megóvsz engem, * és a szabadulás ujjongásával veszel körül engem.
H: Bocsásd meg, Uram, bűnömet: * vétkeim terhét vedd el rólam!
Zsolt 31,1-2.5.6.7
ALLELUJA
Jézus mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra; * ismerem őket, és ők a nyomomban járnak.” Jn 10,27 – 1 D2. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A názáretiek nem ismerik fel Jézusban a Megváltót, mert nincs hitük.
Abban az időben Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 6,1-6